Spirulina névre hallgat a 21. század egyik legegészségesebb táplálék-kiegészítőjének kikiáltott mikroszkopikus élőlény. A Spirulina "alga" köznapi elnevezése ellenére a baktériumokkal áll a legközelebbi rokonságban, a cianobaktériumok törzsébe tartozik.
Prokarióta, azaz nem rendelkeznek körülhatárolt sejtmaggal (ellentétben az algákkal, amelyek egy- vagy többsejtűek), viszont színanyagainak köszönhet ően a növényekhez hasonlóan képes fotoszintetizálni.
A kutatók szerint a néhány milliárd évvel ezelőtt élt rokonai lehettek az első élő szervezetek, amelyek oxigént termeltek, "tevékenységük nyomán a légkör összetétele kezdett megváltozni, s ez megnyitotta az utat a fejlettebb létformák kialakulása felé".
A cianobaktériumok szélsőséges viszonyok között is megtelepednek h forrásokban, gleccsereken, fák kérgén, leveleken, homokon vagy sziklaszirteken. Egyes fajaik gombákkal zuzmókat alkotnak, mások baktériumokban színtestekként működnek. A Balaton túlmelegedésekor fellépő kellemetlen vízvirágzásban is nagy szerepe van a cianobaktériumoknak.
A Spirulina természetes körülménye között trópusi és szubtrópusi magas pH-értékű állóvizek lakója Afrika,
Ázsia és Dél-Amerika tavaiban. Időszámításunk utáni pályafutása a 16. századi Azték kultúráig vezethető
vissza, ahol mindennapi élelemként fogyasztották. A spanyol felfedezők állítása szerint a Texcoco-tóból
halászott zöld algából készített sütit és szárított csipszet árulták mindenfelé a piacokon.
Ehhez hasonló, szárított formájú felhasználása ismeretes a Szahara sivatag körüli területekrő l, ahol dihé
elnevezésű algakenyérként volt közismert.
Összeállította: Fődi Attila, Dr. Babulka Péter, Dr. Szabó László Gy.
0 megjegyzés: